A május nem a mi hónapunk. Az utolsó előtti fordulóban Rákóczifalvára látogattunk, de sok babér nem termett számunkra. Pedig az első 15 percben eldönthettük volna a 3 pont sorsát. Előbb Gerhát Dávid, majd Pálinkás Attila állt már csak a kapussal szemben, mindkétszer a hosszú sarkot vették célba, de egyikből sem lett gól. Aztán ahogy lenni szokott, a Falva helyzet nélkül szerzett vezetést. Ezt Bogdán Balázs hamar kiegyenlíthette volna, de a hazai kapus belekapott a labdába, így az mellé szállt. A második félidőben sem tudtunk egyenlíteni, bár a helyzeteink megvoltak hozzá. A félidő közepén eldőlhetett volna a meccs, de Csucsu bravúrral hárította a rutinos Szoboszlai büntetőjét. Ez sem adott sajnos elég erőt ahhoz, hogy legalább az egyik pontot elvigyük Rákócziból, pedig mint később kiderült, ez biztos bronzérmet jelentett volna. A meccs végén aztán kaptunk még egy gólt, így sikerült úgy elveszíteni a mérkőzést, hogy a 90 perc nagyobb részében jobban játszottunk ellenfelünknél, sokkal több helyzetet dolgoztunk ki, de a befejezésekkel ma nem volt szerencsénk. Az utolsó fordulóra tehát egyszerűsödött a képlet: ha legalább egy pontot szerzünk otthon a Fegyvernek ellen, felállhatunk a dobogó alsó fokára.